Pénzfeldobással akartam eldönteni, melyik sztorival kezdjem, de minden Ördögnek maga felé hajlik a keze: egy kedves ügyvéd kollégám miatt előre veszem a korrupt, drogozó és kurvázós polgármestert.
Tanult kollégám az élet császára. Legyél jóban egy nagyváros polgármesterével, old meg minden gondját-baját, mosd ki néha a szarból, elégítsd ki minden vágyát, és máris a tenyeredből eszik - ezt szokta mondogatni. Ő megkapott mindent, amit csak akart, és velem ellentétben érinthetetlen. Vagy legalábbis eddig az volt.
Sok évvel ezelőtt összekötöttek vele. Arrogáns volt és nagyképű, de azért kellett neki a tanácsom. Meg akartak szerezni polgármester haverjával szántóföldeket. Persze tudták, hogy lesz rá majd gazdag vevő, ha ipari hasznosítását engedélyeztetik. Elmondtam neki, hogy másoknak miként csináltam: alapítottam egy uniós kis államban céget, aminek papíron egy helybéli lett a tulajdonosa, a törvényes képviselője viszont én. Ha balhé lenne, akkor arra kell hivatkozni, hogy az ügyvéd maga jár el, de a cég nevében.
Így is tettek, kedves ügyvéd kollégám alapított egy céget, ő lett a képviselője, megvették a szántóföldeket, amit aztán polgármester haverjával át is minősítettek ipari területté. A gazdag külföldi cég pedig megvette. Az ügyvéd kollégánál és a polgármesternél is csengetett a kassza - alig fért bele a sok pénz.
Évekkel később keresett a kolléga, hogy polgármester haverja kijárta neki, hogy állami monopóliumhoz jusson, és ezt meg akarja neki hálálni. Pénzt is adnia kell, de a polgármester nagyon fél, hogy lebukik, így szó sem lehet arról, hogy itthon üssék nyélbe.
Ráadásul a pénzt tartani is kell valahol. Semmi gond! Oldottam én már meg sok ilyet.
Elrepültünk hát közösen egy barátom magángépével egy közeli országba - egy ottani kis bankba már bejáratos voltam -, ott nyitott bankszámlát a polgármester. Persze, ha már oda mentünk, szórakozás is dukált! Így aztán itthon szereztem neki prostikat, azok drogot, hiszen nagy igény volt rá - így mulat egy magyar úr, főleg ha milliárdos polgármester. A lányok autóval jöttek utánunk, a sofőröm hozta őket. A jachtot, ahol a sikeres üzletet ünnepeltük meg, szintén én intéztem.
Olyannyira elégedett volt mindenki, hogy aztán több utat is szerveztünk - távolabbi országok, egzotikus szigetek, pálmafák. Ahogy azt a filmek alapján mindenki elképzeli. Csak ez a mi esetünkben a valóság. A közeli országba is minden évben visszautaztunk, hiszen a polgármester már csak az állami monopólium intézése miatt is elvárta, hogy részesüljön az üzletből. A pénzt és kiváltságokat gyakorlatilag követelte.